Borszéki Tivadar nyugállományú vezérőrnagy 1944-ben született Budapesten. Általános iskolai tanulmányait Budapesten, míg középiskolai tanulmányait Gyulán végezte el. Az érettségit követően 1962-ben kezdte meg tanulmányait Szentendrén, az Egyesített Tiszti Iskolán, páncélos parancsnoki szakon.
A tiszti iskola elvégzését követően a Magyar Néphadsereg állományában teljesített szolgálatot, különböző beosztásokban. Kimagasló szakmai tevékenysége alapján 1973 és 1977 között Moszkvában, a Frunze Összfegyvernemi Akadémián folytatta tanulmányait, méghozzá kiváló eredménnyel. 1995-ben szerzett diplomát Bukarestben a Román Nemzetbiztonsági Egyetemen. A Magyar Honvédség felső vezetésében végzett munkája során 1999-ben Kanadában, Bordenben elvégezte a katonadiplomáciai Akadémiát, kitűnő eredménnyel.
Először 1962 és 1963 között teljesített katonai szolgálatot Rétságon, mint tiszti iskolás növendék.
1985 és 1991 között ismét Rétság helyőrségben teljesített katonai szolgálatot, de most már, mint az egység parancsnoka. Mint katonai vezető szigorú, fegyelmezett, és mindig megfelelő követelményeket támasztó parancsnok volt. Következetesen érvényesítette a jogok és a kötelezettségek összhangját. Ugyanakkor alárendeltjeivel szemben emberséges magatartást tanúsító vezető volt. Saját bevallása szerint, katonai pályafutásának legszebb éveit töltötte Rétságon, s mint parancsnok, igyekezett szoros kapcsolatot ápolni a település állami és más intézményi vezetőivel. A szolgálati lehetőségekhez mérten, minden segítséget megadott a település fejlődéséhez, a katonacsaládok élet-és munkafeltételeinek javításához. Ebben az időszakban épült meg a Madách úti lakótelep és került felújításra több volt honvédségi lakóingatlan is. Kiemelt figyelmet fordított többek között a településsel közös tulajdonú Művelődési Központ karbantartására, működtetésére, de mindig segítőkész volt a település egyéb, laktanyán kívüli problémáinak megoldásában is.
Kezdeményezője és megvalósítója volt a mártírhalált halt Pallavicini Antal ezredes tiszteletére állított emlékműnek.
Amikor magasabb beosztásba került, akkor sem felejtette el Rétságot. 
Az alakulat megszűnését követően kezdeményezte, hogy szerveződjön egy olyan baráti kör, amely tovább ápolja a helyőrség katonai hagyományait. Ennek eredményeként került megtartásra többek között a helyőrség megalakulásának 70-ik ill. 75-ik évfordulós ünnepsége is. 
Alapító tagja a Magyar Tartalékosok Szövetségének és más egyéb katonai hagyományokat ápoló szervezetnek.  Jelenleg is aktív közéleti tevékenységet folytat.

Rétság Városi Önkormányzat Képviselő-testülete Pro Urbe Emlékérmet adományoz Németh Árpád festőművésznek, kosdi lakosnak.

Németh Árpád 1941-ben, Kapuváron született. Az általános iskolai tanulmányait Diósjenőn, míg a középiskolai tanulmányait Balassagyarmaton végezte el, és az akkori iskolarendszerben ott szerzett tanítói képesítést. Első munkahelyétől kezdve elkötelezte magát a kultúra terjesztésére. Diósjenőn nevelőként oktatott, majd 1965 és 1970 között elvégezte a Tanárképző Főiskola földrajz-rajz szakát. Később közművelődési ismeretekből is képesítést szerzett.
Az akkori járás több intézményében is dolgozott. Nagyorosziban volt iskolaigazgató helyettes, majd a rétsági kulturális életben vállalt feladatot.
Négy évtizeddel ezelőtt azon fáradozott, hogy az akkor újonnan létesült Művelődési Központ berendezése, felszerelése alkalmas legyen a munkára, és mindenben készen álljon az ünnepélyes megnyitásra, majd az azt követő működésre. Negyven esztendeje annak, hogy átadásra került ez a Művelődési Központ, és első igazgatója Németh Árpád lett.
Pár éves igazgatói munka után a kultúra irányításának magasabb szintjére kérték fel. Először közművelődési felügyelőként dolgozott a Járási Hivatalban, majd osztályvezetőként irányította Rétság és a járás kulturális életét. Egyértelműen meghatározó szerepe volt abban, hogy az akkori körülmények között a Művelődési Központ megerősödött, és felkészült szakembergárdájával, megfelelő felszereltségével a megye egyik irígyelten jól működő intézményévé vált. Kapcsolatát irányítóként sem veszítette el az intézménnyel. A művelődési szakemberekkel együtt szinte napi részesévé vált az itteni munkának. Személyesen keresték fel a környék alakuló művészeti csoportjait, indították el, majd fejlesztették a nemzetiségi hagyományok ápolását. Kezdeményezője volt a KÖR nevet viselő művészeti közösségnek, amely napjainkban ismét életre kelt és újra működik. Hosszú lenne a felsorolás, mi minden köthető kulturális irányító munkájához. Talán a nemzetiségi napok és fesztiválok sorozata, valamint az akkor még Rétsághoz tartozó Bánkon megvalósuló Bánki Nyár rendezvénysorozat megvalósítása emelhető ki. 
Több mint 20 esztendőt töltött el a település művelődésének irányításában. A nyolcvanas évek derekán Vácra költözött, és a képzőművészetet választotta hivatásának. Tanítója volt sok fiatalnak a rajz és a művészettörténet területén, s közben maga is egyre érettebb alkotóvá vált.
Festőművészként első nyilvános bemutatkozása is ennek a háznak a falai között volt alkotótársaival együtt 1980-ban, majd első egyéni kiállítása is itt valósult meg 1983-ban. Az elmúlt két évtizedben Kosdon él, és váci műtermében dolgozik. Ismert és számontartott festőművésszé érett. Mindig az ember, és az ember, valamint a társadalom viszonya foglalkoztatta, és ez köszön vissza műveiben is. Tagja többek között a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, és a Magyar Festők Társaságának is. 
Mindeközben nem veszítette el kapcsolatát a térséggel és Rétsággal. Több kiállítás valósult meg újabb műveiből, de szívesen vállalta tárlatok megnyitását is. Büszkén vallja magát Rétság térségi alkotónak. Ezért sem meglepő, hogy napjainkban ismét visszatért hozzánk. Ősszel már sokadik helyi kiállítása volt a középiskola épületében, továbbá örömmel tett eleget annak a felkérésnek is, hogy a szakközépiskolában oktassa a művészettörténetet.

Rétság Városi Önkormányzat Képviselő-testülete posztumusz Pro Urbe Emlékérmet adományoz Sztavrov Lazóné részére.

Sztavrov Lazóné, született Mezei Ilona, 1943-ban született Tolmácson és az általános iskolai tanulmányait is itt végezte el.
 Középiskolai tanulmányait 1957. szeptemberében kezdte meg Budapesten, majd 1961-ben, az érettségi után, a Sárospataki Felsőfokú Tanítóképző Intézetben tanult tovább, ahol 1973-ban végzett. 
A Rétságon töltött gyakorló félév után, bár Borsod megyében is felkínáltak neki pedagógusi állást, de ő visszatért szülőföldjére. Egy évig alsó tagozaton tanított, majd az iskolavezetés kérésére magyar-orosz szakon tanult tovább az Egri Tanárképző Főiskolán. 
Több mint négy évtizedet tanított első és egyetlen munkahelyén, a Rétsági Általános Iskolában. Több alkalommal is részt vett a megyei magyar képességfejlesztő feladatok összeállításában. A Kazinczy Szépkiejtési verseny területi fordulóit is az ő irányításával szervezték meg hosszú éveken keresztül a Rétsági Általános Iskolában. 1987-ben miniszteri dicséretben részesült. Elmaradhatatlan volt az Arany János versmondó verseny területi, térségi fordulóin is, mint állandó zsűritag. Az iskolai és települési rendezvények, ünnepségek, megemlékezések felkészítőjeként tanítványaival több évtizeden keresztül vett részt a város közéletében is. 
 Középiskolai visszajelzések igazolták, hogy tanítványai kiválóan állták meg a  helyüket magyarból, de ugyanígy volt ez az egyetemeken és főiskolákon is. Nagy öröm volt számára, mikor egy-egy sikerről beszámoltak. Megvolt benne az a készség, hogy tanítványai képességeit maximálisan kibontakoztassa. 
Diploma megújító továbbképzéseken vett részt. A dolgozók iskolájában, majd a 70-es évektől a dolgozók gimnáziumában is tanított. 1997-ben, a nevelőtestület kérésére, elvállalta az igazgatói megbízatást. Ekkor is a közösség érdekeit tartotta szem előtt. Vezetői megbízásának időszakára esett az a sok munkával járó változás, amikor az oktatási intézményeknek már nem országosan kiadott dokumentumok alapján, hanem saját kidolgozású terveik alapján kellett dolgozniuk. Ennek a nagy munkának is az élére állt, és megfelelő csapatot szervezett maga köré. Igazgatóként több éven keresztül vezette az iskolát. Nyugdíjazása után is visszatért tanítani segíteni a kollégákat. Az elmúlt években, már nyugdíjasként, önzetlenül, fizetség nélkül vállalta magyar nyelv és irodalomból a középiskolai előkészítők megtartását. 
Több évig külsős tagként az Önkormányzat Szociális Bizottságában is tevékenykedett. Személye köztiszteletnek örvendett. Mindenkivel szót értett, emiatt nyugdíjba vonulása után is gyakran kopogtak be hozzá segítségért. Az optimizmus, a gyermektisztelet és a szakmaszeretet jellemezte. Fiatal kollégáit támogatta, segítette. Hitt a tisztességben, a becsületes, fegyelmezett munkában. Kiváló magyar szakos tanár, elkötelezett pedagógus, és tisztességes, emberséges vezető volt. Példa volt nemcsak tanítványainak, hanem pedagógustársainak is. Korai halála érzékeny veszteség  településünk számára.